London, ahol angolul beszélnek 2.

Olyan hirtelen fordult meg, hogy elvesztette az egyensúlyát és lendületében elsodorta a kérdezőt is, és most mind a ketten a földön ültek, egymásba gabalyodva. Laci gyorsan talpra ugrott és felsegítette a szőke, kék szemű, kedves mosolyú lányt.
- Boboboocsánat! – hebegte. - Én csaaak… én csak annyira meglepődtem.
- Semmi gond – nevetett a lány. – Bea vagyok - nyújtotta a kezét.
- Laaaaci - még mindig dadogott a meglepetéstől.
- Nem vagy éhes? - kérdezte a lány.

Laci csak most döbbent rá, hogy már nagyon régen evett utoljára, még előző nap, otthon, Magyarországon.
- De, rettenetesen.
- Gyere, együnk valamit – invitálta a lány és elkalauzolta egy gyorsétteremhez. Segített az ételválasztásnál, és a fizetésnél a fiúnak. Majd leültek egymással szemben egy asztalhoz. Laci szinte falni kezdett, most érezte csak, hogy mennyire éhes.

- Láttam, hogy mi történt veled. Ezek hiénák. Lecsapnak a gyanútlan külföldiekre a reptéren és jól lehúzzák őket, és ha tehetik még a csomagjuk is bánja. Sokan járnak így – kezdte a lány – Gondoltam, segítek, ha nem bánod.
- Köszönöm és nagyon örülök neki – nyögte Laci teli szájjal.
- Tudod – kezdett bele a lány – én is hasonló nehézségekkel kezdtem, amikor ideköltöztem. Három évvel ezelőtt érkeztem Londonba, az akkori nálam 20 évvel idősebb barátommal. De az én történetem nem itt kezdődik. Nem untatlak vele?

- Dehogyis! – Laci örült, hogy végre ehet és ez a kedves lány magyarul szól hozzá. Zene volt a füleinek. Bármit meghallgatott volna tőle. –Kérlek, folytasd! Annyira jó magyar hangot hallani!
- Szóval – kezdett bele Bea – 17 évesen egy rock koncerten ismerkedtem meg ezzel a nálam idősebb férfival, egy kis városban, ahol felnőttem. A férfival egymásba szerettünk és máris azt vettem észre, hogy otthagytam a sulit és felköltöztem Budapestre hozzá. A férfi, nevezzük mondjuk Sándornak, gazdag volt és én mindent megkaptam tőle, amiről egy falusi lány álmodhatott. Drága kocsik, partik, drága ruhák, luxus lakás stb. Nekem még dolgoznom sem kellett, élveztem az életet. Semmi más nem érdekelt csak a pompa és a csillogás.

Persze ennek nagy ára volt. Sándor úgy bánt velem, mint egy értékes tárggyal. Mutogatott, és elvárta, hogy mindig azt tegyem, amit ő akar és, amikor nem volt rám szüksége, akkor visszatett a polcra. Én hagytam, mert mindent megkaptam tőle, és mert nagyon fiatal voltam, tapasztalatlan és azt hittem, hogy ez így jó. Aztán egyre többször kerültem a polcra, amíg Sándor más nőkkel szórakozott a szomszéd szobában. Egyre nehezebben viseltem ezt a megaláztatást és lázadoztam ellene. Ilyenkor megvert és napokra bezárt a lakásba, amíg rendbe nem jöttek a szemem alatt lévő kék-zöld foltok. 5 évig éltem vele. Aztán 3 évvel ezelőtt egy jó üzlet reményében Londonba utaztunk. Egyik este kicsinosítva vártam rá a szállodai lakosztályunkban, hogy visszatérjen az üzleti tárgyalásról és végre elmenjünk valahová szórakozni, amikor megérkezett részegen, két nővel a karján. Hisztériázni kezdtem, kiabáltam vele és megdobáltam a drága szállodai dísztárgyakkal. Erre erővel bevonszolt az egyik hálószobába és rám zárta az ajtót. Sírva aludtam el az ajtónak dőlve miközben hallgattam, hogy mit művelnek a másik szobában. Reggel a takarító személyzet ébresztett fel. Sándor eltűnt, hazautazott nélkülem. Azóta nem láttam.

Teljesen összeomolva, sírva-zokogva csomagoltam össze a bőröndöm és hagytam el a szobát. Sándor szerencsére a számlát rendezte, így legalább azzal nem kellett foglalkoznom. De így is a világon a legszerencsétlenebbnek éreztem akkor magam. Ott hagyott teljesen egyedül egy idegen országban, idegen városban. Összesen 50 font volt nálam, ami az előző napi szórakozásomból maradt. A bőröndömben ott voltak a drága ruháim, de nem volt hol laknom. Nem értettem semmihez, hiszen sosem dolgoztam és a középiskolát is félbehagytam. Nyelvet nem beszéltem a magyaron kívül. Semmi esélyem sem volt az életben maradásra ilyen körülmények között.

Amikor reggel kiraktak a szobából, összepakoltam a bőröndöm és lementem a hallba. Ott ültem estig. Nem mertem sehová sem menni, hiszen hová is mehettem volna. Se pénzem, se helyismeretem nem volt. Az angol nyelvből pedig semmit sem értettem. Féltem, nagyon féltem, hogy mi fog történni velem. A szállodában éreztem magam egyedül biztonságban. Ott ücsörögtem egészen este 10-ig, amikor is odajött hozzám a személyzet egy tagja és megszólított. Nem értettem, hogy mit akar, mivel nem beszéltem a nyelvet. Mosolyogtam rá kedvesen, de nem viszonozta, egyre hangosabban beszélt, majd szólt a biztonságiaknak, és egyszerűen kiraktak az utcára. Sírtam és még szerencsétlenebbül éreztem magam.

Ekkor odajött hozzám egy nálam pár évvel idősebb lány, rám mosolygott, belém karolt és elkezdett vezetni. Közben egyfolytában beszélt váltakozva, hol angolul, hol pedig egy másik nyelven, amiről később megtudtam, hogy lengyel volt.
Elvitt a lakására, ahol másik 2 lengyel lánnyal lakott együtt. Kézzel-lábbal, rajzolva, bábozva megértettük egymást. A lány pont abban a szállodában dolgozott, ahonnan engem kiraktak, mint szobalány.

Másnap beajánlott engem is oda. Felvettek, mert nem kellett hozzá nyelvtudás. Anna nagyon sokat segített nekem. Ott lakhattam velük az első pár hónapban ingyen, majd később már én is beszálltam a lakbérbe. Az első fizetésemből természetesen az angol nyelvtanfolyamomat fizettem ki. Nagyon nagy segítség volt, hogy volt hol laknom, ennem, innom. Gőzerővel tanultam a nyelvet, és amikor már komolyabb, pénzesebb állásom lett, akkor mindent visszafizettem Annának kamatostul.

Azóta eltelt 3 év. Most pincérlány vagyok egy belvárosi étteremben. Jól keresek és megtanultam angolul. Itt lakom nem messze egy lakásban 2 másik lengyel lánnyal. Anna közben férjhez ment, de azóta is tartjuk a kapcsolatot. Barátnők maradtunk.

Laci közben befejezte az evést és így végre hozzá tudott szólni:
- Hát neked sem lehetett könnyű! Nagyon bátor vagy, hogy kitartottál! Elismerésem.
- Köszönöm. –mosolygott Bea, kivillantva gyönyörű fogsorát.

Most, hogy Laci már nyugodtabban érezte magát, nem volt ideges, nem volt éhes, végre nagyobb figyelmet szentelhetett a lánynak. Bájos arcával, gyönyörű kék szemével, hosszú szőke hajával, amit egy varkocsba fogott össze a feje tetején, különleges szépség volt. Laci csak nézte, nézte, nem tudta levenni róla a szemét. Félt, hogy megint dadogni fog, ezért inkább visszabámult az üres tányérjába.

- Laci, – szólalt meg Bea, azon a kellemes hangján – van hol laknod?

Laci nemlegesen ingatta a fejét. –Nincs – nyögte.

- Nem messze lakom innen, épp hazafelé tartottam, mikor összefutottunk. Van még egy üres szoba, azt elfoglalhatod. A mai estét töltsd nálam, utána majd eldöntöd, hogy mit szeretnél. Kérlek, hogy ne csapj túl nagy zajt, mert a lakótársaim ilyenkor már aludni szoktak.

- Ez csak természetes és nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! Rettentően hálás vagyok neked! Nem is tudom, hogy ezt hogyan tudom majd viszonozni!
- Majd csak kitalálunk valamit! – mondta nevetve Bea és elindult, mutatva az utat a fiúnak.

---------------------------------------------------------------------
Bea és Laci történetének folytatásához kattints ide!

Beának szerencséje volt, hogy talált valakit, aki segített neki. Ne ess Bea hibájába! Gondoskodj előre a megfelelő angol nyelvtudásodról! Ehhez a legjobb úton jársz, ha megrendeled az alábbiakat:

Csordás Norbert: Angol nyelvkönyv

Csordás Norbert: Angol-magyar értelmező kisszótár

Utazz velünk angolul DVD