Tudjuk, hogy nagyjából 15-18 évig foghatjuk csak a kezét, de végül a gyerek fogja megválasztani az utat, amit majd bejár.
Ha létezne őrangyal, valószínű mind azt kérnénk, hogy anyagi jólétben és párkapcsolati boldogságban élhessen majd a gyerekünk. Képesek vagyunk valamennyire befolyásolni a sorsát? Egyértelműen, csak időben és helyesen kell hozzáfogni.
Beszéljünk tehát az anyagi jólét előkészítéséről
Mindannyian valamellyest érzékenyek vagyunk a „pénz” témakörében, különböző okokból. Az alábbiakat azért írom neked, mert végtelenül fontos, hogy a gyermeked jól éljen majd felnőttként.
Ma ezeket a gyakori kérdéseket is meg fogom válaszolni:
– Mivel lehet rávenni a gyereket, hogy ne csináljon veszélyes dolgokat, anélkül, hogy letörnénk a szándékát?
– Hogyan tudod elérni, hogy a gyerkőc folyamatosan készüljön a felnőttkorra, ahogy cseperedik?
– Hogyan tudod megértetni a gyerekkel, hogy vannak korlátok és hogyan tudod elérni, hogy ezeket simán, hiszti nélkül betartsa?
– Adjunk-e zsebpénzt vagy ne? Ha igen, akkor hogyan és milyen feltételekkel?
– Milyen mértékben befolyásoljuk a pályaválasztásban?
Nézzük hát, hogy mit tehetünk egészen baba kortól, a felnőtt kor küszöbéig.
Hogyan és hány éves kortól fejleszthető az egészséges igény a birtoklásra?
Tapasztalatom szerint már egészen a kezdetektől. Javítja a gyerkőc képességét, ha szabadon használhat, megnézhet dolgokat, amik tetszenek neki, és ha nem szólunk rá túl gyakran, hogy nem szabad.
Érdemes tehát azokat a dolgokat eltenni a szeme elől, amiket jobb, ha nem piszkál még. Így magabiztosabb és aktívabb lesz. Ugyanis – érdekes módon – az is elősegíti a birtoklás képességét, ha szabadon kihasználhatjuk a teret, ami körülvesz, ha minél több dolgot megtapasztalhatunk abból, amit szemünkkel érzékelünk.
Mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amiket nem tudunk elrakni előle?
Eszembe jut egy régi emlék, amikor a szüleim figyelték, ahogy a forró kályha felé veszem az utam, és erősen rám szóltak: „Nem szabad, megégsz!”
Ezzel csak az volt a bökkenő, hogy még soha életemben nem égtem meg, nem tudtam miről beszélnek és nagyon-nagyon szerettem volna megtudni, hogy milyen érzés, az a rejtélyes, szuper tilos „megégsz”. Szóval a fenti intelem egyáltalán nem fogott vissza semmitől, sőt!
Itt jegyzem meg zárójelben, hogy a rejtély gyermeket, felnőttet egyaránt vonz. Szóval esélyes, hogy ha valami titkos, azt rögtön akarni fogja. 🙂
Mit lehet hát tenni az ilyen ördögfiókával? Bekapcsolni a vasalót alacsony hőfokon, hagyni, hogy oda tegye az ujjacskáját és megmondani, hogy vegye el, amikor már nem jó. Megértetni vele, hogy a kályha a „már nem jó”. Így már tudni fogja, mit jelent a „megégsz”, és rögtön nem lesz olyan vonzó a számára. Tehát próbáljunk meg segíteni neki, hogy a helyes következtetéseket maga vonhassa le.
A gyerek gondolatai a felnőttkorról
Gyerekként úgy tűnik, a felnőttek mindent megtehetnek, ők mondják meg mit szabad, mit nem. Így jönnek létre az ehhez hasonló elképzelések is: „Ha felnőtt leszek, soha nem megyek aludni és reggelire mindig cukrot eszek, csokival!”
Mindannyian szerettünk volna gyorsan felnőni, hogy mi írhassuk majd azokat a szabályokat!
Ezt a hajtóerőt – hogy a gyerek fel akar nőni -, érdemes jó értelemben véve kihasználnunk. Egyrészt mutassuk a felnőtt kort valami igazán kívánatos dolognak a számára, amiért érdemes dolgozni. Érjünk el nála egy megértést, hogy a családban mindenki segíti egymást, hogy ő is majd ilyen vidám felnőtt legyen. Annak érdekében, hogy felfogja: az egész család egy csapat az ő felnevelésére!
Furcsállhatja, hogy az első néhány évben csak vele voltunk, aztán eljárunk dolgozni. „Biztos már nem szeretjük őt annyira.” Talán azért nem érti, hogy dolgozni kell mennünk, mert előtte nem kellett, és számos egyéb, meglepő gondolatot kapunk, ha kikérdezzük őt.
Emlékszem egy kislányra, akit miután oviba kezdtek járatni, teljesen féltékennyé vált: „Persze, ti egymással aludtok, csak én alszom egyedül.” „Ti mindig beszélgettek, és akkor nekem csöndben kell maradni.” A helyzetet megoldotta, hogy odafigyeltek jobban rá, amikor beszélni szeretett volna és nem vágtak a szavába, illetve vele is többet beszélgettek. Ezen kívül szükség volt még az alábbi trükkre is:
A Megoldás:
Megértették vele példákkal, hogy vannak korlátok is, szabadságok is akár felnőtt, akár gyerek korban vagyunk. (Érdekes módon ez nagyobb gyerekeknél, kiskamaszoknál is gyakran működik.)
Dolgok, amiket neki szabad és nekünk nem: például ugráló várazni! Érdemes sok példát találni vele oda-vissza, és
Vegyük át együtt a pénz fogalmát!
Megdöbbentő és mosolyogtató elképzeléseik tudnak lenni a pénzről, amikor azon érvelnek, hogy ne menj dolgozni és mindenki maradjon otthon:
„Miért nem mész inkább az automatához, és abból veszel ki pénzt?”
„Menjél inkább boltba, fizessél egy papírpénzzel, és várd meg, amíg visszaadnak sokkal több fémpénzt!”
Mutassuk meg neki, hogy amikor elmegyünk dolgozni, pénzt hozunk haza, attól van meleg itthon, étel és ital.
Azzal az elképzeléssel lehet a leghatékonyabban motiválni majd, hogy minél ügyesebben tanul, annál több dolgot csinálhat majd később, annál szebb házban lakhat, annál jobb ételeket ehet, annál több helyre eljuthat! Tudjuk, hogy ez nem feltétlenül ilyen egyértelmű, és számos egyéb tényező is belejátszik abba, hogy milyen az életünk minősége, de ez egy jó alap ahhoz, hogy elinduljon.
De mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel?
A zsebpénz segíti vagy hátráltatja a gyerekek fejlődését? Mikor, hogyan, mennyit?
A zsebpénz kiváló eszköz az értékek megértetéséhez, ha valahogy hozzájárulásra serkenti, akár otthoni, akár iskolai teljesítményről van szó.
Kidolgozhatunk egy rendszert, hogy mi mennyit ér, és más jutalmakat is, melyek számára értékesek. Mozi, közös játszás, stb.
Fontos, hogy soha ne vegyük el a zsebpénzt, amit már megkapott tőlünk. Lehet, hogy ezzel elveszítenénk az együttműködését.
Az is nagyon lényeges, hogy ha butaságot akar vásárolni a pénzén – ami nem kártékony -, engedjük meg neki, hiszen az az ő pénze! Más értékes gyerek szemmel, mint felnőtt korban. A titok, hogy szabadon képesek legyünk belehelyezkedni más nézőpontokba, akár egy gyerekébe is. Így már sokkal könnyebb átlátni, hogy mire hogyan fog reagálni.
Találkoztam egy kisfiúval, akit nehéz volt kezelni. Segítettem a családnak elérni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Az egyik nehézség az volt, hogy a felnőttek fel voltak háborodva azon, hogy a gyerek minden zsebpénzét olyan rágókra költi, amelyek csomagolásában autós képek vannak. Lehet, hogy butaság, de tegyük a szívünkre a kezünket: vettünk valaha is túl sok körömlakkot, pecabotot, esetleg ruhát, feleslegesen?
Érdemes ráhagyni a gyerekekre ezeket az apró gyarlóságokat, mert így alakul ki az érzékük a pénzhez, a cseréhez, a munka díjához.
Szeretem azt mondani a kislányomnak, hogy igen, lehet világítós kerekű rollered, csak gyűjts össze hozzá a zsebpénzed.
Néha nehéz szó nélkül megállni, de törekszem arra is, hogy szabadon rendelkezzen a tulajdonával. Adja, vegye, cserélgesse. Kell, hogy legyen némi szabadsága a birtoklással és a pénzzel kapcsolatban ahhoz, hogy fokozatosan önállóan tudjon gondolkozni a témában. A gyermekkor a gyakorlópálya, felnőttként már éles a bevetés. Azok a következtetések, amiket magától hozott mindig segíteni fogják a későbbi helyzetekben.
A pályaválasztásban mennyire irányítsuk karrierszakmák felé?
Akarva, akaratlanul, illik vagy nem, az emberben megszületik a gondolat, hogy jó lenne, ha olyan területhez vonzódna gyermekünk, ami majd anyagi biztonságot, karrier lehetőséget nyújt a számára. Hogy ne kelljen aggódnia télen a villanyszámla miatt… A mérleg túloldalán pedig: mit csinál szívesen, mik a természetes erősségei, és a család anyagi korlátai.
Elkezdhetjük a figyelmét időben orientálni, de mindig dolgozzunk párhuzamosan a realitásával. Hiszen manapság nagyban attól is függ a boldogulás, hogy hogyan tudjuk ismertté tenni magunkat az online világban.
Mit tegyél, ha nem szeretne jól fizető hivatást?
Manapság már nem feltétlenül igaz, hogy „Művész akarsz lenni? A művészettől felkopik majd az állad!”
Egy barátnőm például nagyon szép karriert csinált Angliában, kosárfonással. Odáig jutott, hogy már múzeumi bútordarabok restaurálásánál keresik fel, mivel mindenféle fonás mintát képes reprodukálni.
A lényeg, hogy ha a gyerek olyan tevékenységért lelkesedik, amiben nem vagyunk biztosak, nem az az egyetlen megoldás, hogy rábeszéljük „valami jobban fizető szakmára”. Lehet, hogy meggazdagodik majd abból, amit szívesen csinál. Például, ha ügyes marketinges, vagy ha talál egy ügyes marketingest. Tehát ha a szíve olyan tevékenység felé húz, amiben szerinted nincs sok pénz, taníttasd ki őt arra is, hogy hogyan tud majd promózni, marketingelni.
Mert a világnak szüksége van egy olyan új generációra, akik szívből és profin végzik a munkájukat!
Az oktatást pedig a Tantakival szórakozássá varázsoljuk a számára olyan tanulási élményt nyújtva, amely meghatározza majd nemcsak a jegyeit, hanem az egész hozzáállását is. Neked pedig megnyugvást és elégedettséget kínálok az oktatóprogramok által, mint sok más szülőnek is, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint Te. A sorozat elolvasásával segítesz nekem, hogy segíthessek nektek! Tudom, hogy ütős csapat leszünk!
Játékos tanulással könnyebb a megértés!
Ezen az oldalon kipróbálhatjátok a gyerkőccel, hogy hogyan is működik a játékos tanulás:
Nagy Erika
A játékos tanulás szakértője
Itt megtalálod a többi Tantaki Top Tippet is: