A tanév végén is lehet motivált a gyermeked

 

Mindjárt vége az évnek, ami egyre több témazárót jelent. Hogyan vedd rá gyermeked, hogy egy fárasztó tanév után még egy kicsit hajtson a jobb jegyekért? Mindjárt az elején fontos leszögezni:

 

A jó jegyek sem téged, sem gyermekedet nem érdeklik igazán

Őrültségnek tűnhet, de elmagyarázom.

Gyermeked legfontosabb (iskolai) célja nem az, hogy például kémiából ötöst szerezzen – hanem az,
hogy a megcélzott iskolába felvegyék, sikerélményei legyenek, a megcélzott szakmáját tanulhassa, osztálytársaival jól kijöjjön. Plusz természetesen az is célja, hogy letudja a dolgozatokat.
(Vagy ha rosszul áll, akkor az évismétlést elkerülje.)

A te célod sem maga az ötös jegy – hanem az, hogy egy sikeres és boldog felnőtté neveld gyermeked.
Olyanná, aki tudja magát motiválni, tud célokat kitűzni és azokat elérni,  aki szorgalmas, kitartó és okos.

 

Tehát akkor hogyan motiváljuk a tanév végére megfáradt gyermekeinket?

 

1. Ne a végeredményre, hanem a folyamatra figyelj

Ha jön egy témazáró, akkor ne az ötös megszerzése legyen a cél, hanem az, hogy gyermeked minden nap tanuljon rá (és emiatt ötöst szerezhessen). Ez egy teljesíthetőbb, hasznosabb és könnyebben ellenőrizhető cél
(minden nap látszik, hogy tanult-e – ezzel szemben a dolgozat eredménye csak a megírás után derül ki).

 

2. Érvelj azzal, hogy könnyebb lesz a dolgozat, ha felkészül rá

Nekem mindig az a dolgozat volt a legnehezebb, amire nem tanultam (vagy nem eleget).

Ismered azt az érzést, amikor a papír felett görcsölsz, hogy legalább a kettest vagy hármast valahogy összekapard –
a dolgozat után pedig olyan elcsigázva jössz ki a teremből, mint akit fejbe kólintottak.

Ám ha ötösre tudtad az anyagot, akkor kb. 15 perc alatt megírtad a 45 perces dolgozatot, és pille-könnyen (és nagyon büszkén) kilépdeltél a teremből 30 perccel a befejezés előtt.

És a legjobb: tudtad, hogy az ötös miatt már nem kell javítanod, újra írnod, felelned vagy pluszmunkát csinálnod – ezzel az ötös évzáróval letudtad a tárgyat.

Év végén ilyen dolgozatokat kell már írni, mert ez nem fárasztó. Azzal a kis tanulással gyermeked a saját kényelméért dolgozik.

 

3. Érvelj azzal, hogy ez már a célegyenes

Ugye futásnál is az utolsó 500 méterhez van a legtöbb motivációd – mert már mindjárt vége.

Hasonlóképp bátorítsd gyermeked azzal, hogy nemsokára vakáció, így most már tényleg nem kell sokat tanulni.

 

 

4. Keresd az élményszerű tanulási megoldásokat

Bevallom, én nagyon sok iskolai tankönyvet uncsinak tartok, így nem csodálom, ha sok-sok gyermeknek nincs kedve pl. irodalmat tanulni.

Nos, ha a blogom olvasod, akkor pontosan tudod, hogy a Tantaki oktatóanyagok a Nemzeti Alaptantervet tartalmazzák játékos, interaktív és élvezetes formában. A tanévben megfáradt gyermeked imádni fogja, hogy ugyanazt a tananyagot év végén már játékosan tanulhatja meg – és ugyanolyan sikerrel felkészülhet a dolgozatra.

Válaszd ki azt a tárgyat, amelyet gyermeked a legkevésbé szeret – és ámulj el azon, ahogy a Tantaki megszeretteti vele.

Kattints ide vagy másold be ezt a böngészőbe:
http://www.tantaki.hu/demok

 

5. Dicsérj jól

Hangsúly: jól.

A gyermeknevelésben 2 dolgot lehet nagyon „elrontani”.

Az egyik az, ha fegyelmezel és kritizálsz. „Ha nem tanulsz a dolgozatra, akkor nem játszhatsz a gépen.” Ezzel a gyermekedet frusztrálttá neveled.

A másik ennek a szélsőséges ellentéte, amikor a szülő elhalmozza gyermekét dicséretekkel, és még azt is örömkönnyekkel és hatalmas csinnadrattával kíséri a szülő, ha gyermekük kiteszi a lábát a szobából vagy önállóan tölt magának vizet (vagy valami nagyon apró dolgot megcsinál).
Ennek eredménye egy egoista felnőtt lesz, aki csak akkor csinál meg bármit is, ha utána azonnal elismerik a fantasztikus teljesítményét.

Hogyan dicsérjünk tehát jól?

A teljesítményt ismerd el, ne a végeredményt. „Szuper, hogy ötöst hoztál haza” helyett erősebb az, hogy „szuper, hogy ennyire alaposan felkészültél”. Így gyermeked megtanulja, hogy ne a végeredménnyel értékelje magát,
hanem azzal, hogy mit tett meg a sikerért.

Megítélés helyett bátoríts.
„Örülök, hogy ötöst hoztál” helyett mondj valami olyasmit, hogy „Ötöst hoztál! Akkor megérte, hogy ennyire odatetted magad”. Ez egy példa, és természetesen nyugodtan fejezd ki azt is, ha örülsz a jó jegyének. Itt a fókusz azon van, hogy az ötöse nem arról szól, hogy te ezt milyennek látod (vagy épp elvárod), hanem az ötöst ő szerezte meg, mert jól készült fel – tehát a sikereiért ő a felelős. (Plusz nem csak akkor örülsz, ha ötöst hoz.)

Természetesen a motiválásról könyveket lehet írni (írtam is!).

Ha van egy jó tipped, amivel a „mikor lesz már végre vakáció” hangulatban levő gyermekedet év végén motiválni tudtad, akkor írd meg hozzászólásban.

 

Nagy Erika

Oktatási szakértő