Káros a tévénézés?

 

Közhelyszámba megy, hogy a tévé rossz hatással van a gyermekekre – mondják ezt oly sokan, hogy aztán pár perc múlva leüljenek megnézni az Éden Hotel legújabb részét.

„Mindenki tudja”, hogy a tévé káros, ezért gyakran hallasz ilyen mentegetőzéseket: „én általában nem nézek tévét, de...”, és magyarázza, hogy miért nézi a legfrissebb szuperprodukciót.

„Azért nézem, mert vicces, nem tudom komolyan venni.”

„Azért nézem, mert olyan rossz, hogy az már jó.”

Szerintem amúgy egy felnőtt ember felvállalhatná azt, amit csinál. „Igen, nézem az Éden Hotelt, mert nézni akarom”. Mit kell ezen magyarázni? Értem én, hogy ciki nézni, mert igénytelen borzalom a műsor, de ha valaki nézni akarja, akkor miért kell mentegetőzni?

Elkalandoztam, mert a fontos kérdés az, hogy vajon a tévé tényleg káros-e a gyermekekre... és ha igen, akkor miért az.

 

Igen, a tévénézés káros. Mégpedig a következők miatt.

Értékes időt visz el.

Illúzió, hogy sok időnk van, mert nincs: úgy röpül el a 70-80 év, mint egy pillanat – és nem mindegy, hogy mivel töltöd azt. Ha egy gyermek tévézés helyett olvas, akkor 20 éves korára bődületesen nagy szókincse és bámulatos kifejezőkészsége lesz. Ha tévét néz, akkor meg nem.

A tévénézés passzív.

Nem kell gondolkodni közben, nem kell semmit csinálni (mint mondjuk olvasás közben). Ha valaki gyermekkorában hozzászokik a szellemi renyheséghez, akkor később már nagyon nehéz dolga lesz, ha egy könyvet szeretne élvezni. A könyv más élményt ad és elmélyülést kíván, a tévénézés pedig sokkal kényelmesebb.

A tévé rontja a fantáziát.

Ha felolvasol gyermekednek egy mesét, akkor gyermekednek el kell képzelnie a királylányt, a sárkányt és minden mást. Ha ugyanezt tévében látja, akkor készen kapja a vizualitást, és nem fejlődik a fantáziája (hiszen nincs rá szüksége).

Rontja a koncentrációképességet.

Több kutató szerint a sokat tévéző gyermekek nehezebben tudnak a tanáraikra figyelni, a figyelmük állandóan elkalandozik. Ez a tanulási nehézségeknek a legtermékenyebb táptalaj.

Kövérít.

Már nem maga a televízió, hanem az, hogy a gyermek órákon keresztül a kanapéba süpped (rosszabb esetben még valami nasit is magába töm) ahelyett, hogy kint focizna.

Dr. Sally Ward 20 éves kutatását összegzi:

ha egy gyereknek a tévé adja a háttérzajt („csak szóljon valami”), akkor az a gyermek nagyon nehezen érti meg a beszédet, ha szintén háttérzajt társul hozzá (pl. kávézóban).

Nagyon rossz mintákat ad.

Engem kifejezetten undorít például, hogy a Disney-channelen minden sorozatban visszatérő elem, hogy a főszereplők hogyan szúrjanak ki valakivel, hogyan álljanak bosszút vagy épp a lányok hogyan legyenek elkényeztetett „mindent megérdemlek” hercegnők. Ez nem az az útravaló, amit át akarsz adni gyermekednek. Természetesen tudom, hogy nem védheted meg gyermekedet a világ minden szennyétől (sőt, nem is zárhatod burokba, mert meg kell tanulnia védekezni), de a gyermek mintakövető. Ha ilyen sorozatok nevelik fel őt (mert a szülők elfoglaltak), akkor gyermeked is olyan lesz, mint a főszereplők.

Reklám és fogyasztói kultúra.

A fogyasztói kultúrával épp tönkretesszük a bolygót. Elmondhatatlanul káros, ha folyamatosan azt az üzenetet látod, hogy a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz, tökéletes élethez (stb. stb.) ez az adott termék kell.

Minden reklám egy megváltásígéret.

És azért veszünk fel hiteleket, hogy minél többet fogyaszthassunk (még akkor is, ha valójában semmi szükségünk rá). Azért leszünk frusztráltak, mert elérhetetlen testképeket látunk. Mindig az újabb, mindig a jobb, mindig a szebb. A reklám legnagyobb hazugsága az, hogy az adott terméktől valóban boldogabb, egészségesebb, szebb és tökéletesebb leszel – de ez egy soha véget nem érő fogyasztási őrület.

És ennek olyan elborzasztó következményei vannak, hogy emberek 2 héttel egy új telefon megjelenése előtt sorban állnak. Nem tudom, te mit gondolsz erről, de szerintem ez nettó életpazarlás.

Biztosan ismered a Fight Club egyik leghíresebb mondatát: Advertising has us chasing cars and clothes, working jobs we hate so we can buy shit we don’t need.

És hidd el, hogy olyan nincs, hogy valakire a reklámok nem hatnak. Mindannyiunkra hatnak, a reklámszakemberek pedig a motiváció- és vásárlói pszichológia teljes arzenáljával készítik a legkifinomultabb üzeneteiket – és mindig az érzelmeidre és az ösztöneidre hatnak, mert úgy lehet a legtöbb terméket a legkönnyebben eladni.

Akkor tudod elkerülni a reklámokat, ha kikapcsolod a tévét. Máshol is vannak reklámok, persze, de a tévé kikapcsolásával egy felülettel kevesebb lesz.

Egyébként ha már monitor, akkor inkább játsszon valamit, mert az interaktív, a stratégiai játékok fejlesztik a gondolkodást és a tervezést, a lövöldözős játékok vagy autóversenyek fejlesztik a reflexeket. És mellesleg sok videójáték zseniális történetet mesél el. Sőt a Tantaki oktatóprogramok is jó választásnak bizonyulnak, hisz gyermeked játéknak érzékeli a tanulást!

(Ezt az utolsó bekezdést azért biggyesztettem ide, mert még ma is sok szülő szerint a „buta videójátékok” időpazarlásnak számítanak – pedig az egyik leginnovatívabb interaktív történetmesélési műfaj. Természetesen vannak tényleg buta videójátékok, ahogy rossz filmek és csapnivaló könyvek is vannak. A műfaj önmagában csak egy keret: megtölthető csodálatos tartalommal is.)