KÖTELEZŐ???? olvasmány.....
Két tizenegykét-éves lány beszélgetéséből elcsíptem egy mondatot:
„Úristen, el kell olvasnom ezt a kötelezőt! 200 oldal! KÉT-SZÁZ OL-DAL!”
Írásban nem tudom átadni a mondat hangsúlyát de a lány úgy panaszkodott, mintha arról beszélne épp, hogy katonai iskolába íratják a jövő hónapban és a szintfelmérő 5 km-es futás lesz, holnaptól minden nap 5-kor kell kelnie és napi kétszer lefutni a távot. Vagy valami hasonlóan borzalmas nemszeretem tevékenységre kényszerítenék.
Pedig csak egy könyvről van szó.
De meg tudom érteni őt, mert én is utáltam a kötelező olvasmányokat.
Valószínűleg te se szeretted őket. Na, valld csak be nyugodtan – időnként én is előadom, hogy már 12 évesen entellektüell voltam és minden kötelező olvasmányt imádtam. De általában ezek már erősen megszépített emlékek, mert ez a 12 éves lány lehettem volna én is. Én se akartam 200 oldalt elolvasni. Én is untam a kötelezőket.
Szinte mindenki utálja a kötelezőket.
De a 700 oldalas Harry Potter 3 nap alatt „lecsúszik”
Nem furcsa, hogy ekkora ellenkezés van, ha kötelező olvasmányokról van szó?
Generációkon átívelő probléma, és ennek a panaszáradatnak egészen biztosan nem az az oka, hogy olvasni kell – a Harry Pottert is el kell olvasni, az pedig kötetenként 700-800 oldal.
Akkor miért nem olvassák el a 200 oldalt?
Azért, mert a kötelező olvasmányok listája rossz. A könyvek valóban remekművek, de túl korán adjuk oda a gyermekeknek. Nem érdekli őket a cselekmény (mert nem tudnak vele azonosulni). Zavarja őket a stílus és a nyelvezet. Nem tudják értékelni a művészi értékét (mert cselekményközpontúan olvasnak).
És van még egy nagy probléma a kötelezőkkel.
Az, hogy kötelezők.
Végezzünk egy gondolatkísérletet.
Nem ismerlek, de tegyük fel, hogy minden héten háromszor edzőterembe mész és imádsz mozogni: imádod azt, hogy jobban nézel ki tőle, imádod utána a jóleső fáradtságot, imádod összekészíteni az edzőcuccod, imádod minden mozzanatát.
Tegyük fel azt is, hogy a tanárod vagyok, és megmondhatom, hogy mikor menj edzőterembe és mit csinálj ott. Megmondhatom, mert ha nem teszed meg, akkor adok egy egyest.
Meg is mondom: előírom, hogy milyen edzést végezz és mikor menjél. Elvárom azt is, hogy minden edzésedet írd le pár sorban és küldd el nekem e-mailben, én pedig ellenőrizni fogom, kijavítom még a helyesírásodat is és kapsz rá egy érdemjegyet.
Szerintem nem telik el 1 hónap, és úgy megutálod az edzést, mint még soha.
Hogy miért?
Mert már nem arról szól az edzés, hogy jobb alakod legyen, levezesd a stresszt, jobban érezd magad stb. stb....
Hanem arról, hogy muszáj megcsinálnod, muszáj róla beszámolnod és muszáj elviselned azt a szörnyű érzést, hogy ellenőrzik.
Tegyük mindehhez hozzá azt is, hogy az ember egója mindig az önállóságot keresi. Minden cselekedetünket addig racionalizáljuk, míg végre „én valóban ezt akarom” lesz belőle, nem pedig „megmondták, hogy csináljam meg”. Ha megmondják, hogy mit csináljak, akkor tulajdonképpen a szabadságomból letörtek egy kis darabkát.
Természetes, hogy a gyermeked is ellenkezik, ha valami kötelező. A legemberibb reakció az ellenkezés.
Az ellenszer
Gyermekednek valószínűleg van már okostelefonja (gyakran járok iskolába én is, látom, hogy 8 éves gyerekek okostelefonnal mászkálnak), arra pedig mp3 feltehető.
Namost a Magyar Elektronkus Könyvtárnak van egy hangoskönyv-szekciója.
És sok-sok kötelezőt megtalálsz itt. Ami nincs meg itt, az boltban szinte biztosan megvan.
Sokkal könnyebb a nemszeretem könyveket így meghallgatni. 🙂
Ha pedig nyelvtanból kell egy kis korrepetálás, akkor nézd meg a Tantaki nyelvtan-szekcióját – a leglehetetlenebb helyesírási szabályokat is érthetően magyarázza el gyermekednek például ez az oktatóanyag.
Nagy Erika
A játékos tanulás szakértője