A MI TANTAKINK
A minap történt, hogy találkoztam a boltban az anyukával és a Tantakit követelő kisfiával. A hölgy szerint jól bevált módszer a Tantaki technikája. Mivel kislányom egy egész hétig kimaradt az iskolából a köhögése miatt, van mit bepótolni.
Ma érkezik a Tantaki csomag, melyet neki rendeltem, de addig is a Tantaki oldalán keresek egy demót. Nagyszerű ötlet, hogy a vásárló ki is próbálhatja a terméket, mielőtt megvenné. Az én esetemben előbb jött a vásárlás, az anyai ösztönöm megsúgta, hogy ez mindenképpen kell nekem.
Kíváncsiságból azért elindítom az 1-2. osztályosoknak szóló matematika demót.
Szép hang, érthető beszéd, képekkel illusztrált példák és mielőtt még én merülnék bele a tanulásba, szólok kislányomnak, hadd ismerkedjen meg a Tantakival, még mielőtt bemutatnám neki a sajátját.
Végig mögötte állok, hogy lássam, hogyan is működik a program és ha esetleg kislányomnak valami nem világos, segíteni tudjak. Újraindítom a demót és újra felcsendül a hang, már magyarázni is kezd kislányomnak is mindent az elejéről. Az érdekes, színes és szórakoztató példákat látva kikerekedik a szeme. A gyermekek mindenre kíváncsiak. A Tantaki segít fenntartani az érdeklődésüket és ez aranyat ér. Kislányom tátott szájjal hallgatja, én meg úgy döntök, főzök addig egy teát. Itt nem kell az én segítségem.
Kész a tea. Viszek egyet a kis betegnek is és amint leteszem mellé: „Anyu, anyu! Nézd! Ezt nézd, itt több katica van, mint ott! Te tudod, melyik jelre kell kattintani? Na, gyere, engedek neked is egyet, én tudom ám a választ, segítek, ha nem tudod. De előbb próbáld meg!” Mosolygok, megköszönöm, hogy megengedi, hogy kattintsak egyet és fel is ugrik egy ablak: „Helyesen válaszoltál! Nagyon ügyes vagy!” Kislányom felolvassa nekem és megdicsér. Megköszönöm neki és visszaengedem, hadd folytassa. Azonnal újra belemerül a játékos tanulásba.
Csengettek? Szuper! Ma érkezik a mi Tantakink, amit olyan könnyen tudtam megrendelni! Jó nagy pakkot veszek át, nem bíztam a véletlenre és mindeféle tantárgyból beszereztem többféle anyagot. Elvégre sosem tudhatja a szülő, mikor találja ki a gyerek, hogy matematikus, nyelvész vagy biológus szeretne lenni… Azt hiszem, holnaptól már nálunk is valódi varázsszó lesz a Tantaki. Én pedig egy azon szülők közül, akik a boltban csillapítgatják csemetéjüket, akik Tantakiznának már, mert a bolt uncsi? Közben kislányomra nézek és arra jutok, hogy úgy tűnik, igen.