A nyár veszélyei

Amikor a gyerek nyáron mindent elfelejt

Juli és Laci pár hónappal ezelőtt költöztek a szomszédunkba. A kisfiuk, Misi egyidős a mi lányunkkal. Gyakran összefutok velük, amikor valamelyikük kíséri a kissrácot reggel az iskolába, vagy épp edzésről hozza hazafelé. Misi életrevaló, barátságos gyerek. Az a fajta, aki az elsőre hívószóra rohan focizni a többiekkel suli után, és ha lát egy gazdátlan kutyát, akkor a családi hűtőből mindig juttat neki pár szelet felvágottat.

Tegnap délután, hazafelé menet Juliba botlottam, aki a házuk bejárata előtt állt, és a postaládát ürítette ki épp. Ráköszöntem, de először nem is hallotta. Gondterheltnek tűnt, úgyhogy odamentem hozzá, hogy kifaggassam. Elmondta, hogy Lacival minden rendben van közöttük, és a munkahelyén sincs semmi extra. Misinek is viszonylag jól sikerült az évzárás, egész jó jegyeket szerzett, de attól tart, hogy ugyanaz fog megismétlődni, ami tavaly. Az történt ugyanis, hogy év elején, amikor elkezdődött a suli, Misi egyik rossz jegyet vitte haza a másik után.

Juli először nem értette, mi történik.

Nem figyel oda a gyerek az órán?
Vagy valami más problémája van, ami miatt nem tud a tanulással foglalkozni?
Délutánonként, amikor hazaért, és leült uzsonnázni, alig evett. Úgy nézett ki, mint aki szorong. Reggelente stresszesen indult el otthonról. Teljesen elvesztette az önbizalmát, ami mind a kommunikációjában, mind a cselekedeteiben megmutatkozott. Szinte eltűnt az a lelkes, mozgékony, határozott kisfiú, aki korábban mindig is volt. Teltek a hetek és a gyerek továbbra is rosszul teljesített. Juli nem tudta elképzelni, hogy mi történik. Már az is megfordult a fejében, hogy talán valamelyik osztálytársa zaklatja, csak a gyerek nem beszél róla. Próbált segíteni a fiának.

Egyik délután bement a szobájába azzal az elgondolással, hogy majd tanul vele. A gyerek egy matematika könyv fölött ücsörgött, teljesen elveszett arcot vágva. Juli próbálta szóra bírni, de ez nem kis kihívás volt a számára, ugyanis eltelt vagy 15-20 perc, mire Misi egyáltalán hajlandó volt megszólalni. Csak ült a könyv felett, lógó orral.

Juli arra gondolt, hogy elkezdi türelmesen magyarázni a feladatot, és Misi majd felveszi a fonalat. Úgy tűnt, hogy a kisfiú figyel arra, amit ő mond, de aztán a reakció teljesen más lett, mint amire számított. Misi hirtelen kifakadt, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni és neki ez úgysem fog sikerülni. Juli eléggé meglepődött ezeken a szavakon, de annak azért örült, hogy legalább már mond valamit a fia.

Támadt egy ötlete. Elővette az egy évvel korábbi matematika könyvet és kikeresett egy példát, amit annak idején a fia sikeresen oldott meg. Gondolta, hogy mivel ezt már tudja a gyerek, azzal segít az önbizalmán, ha azt újra megcsináltatja vele.
És ekkor derült ki, mi a probléma. Misi hozzá sem tudott nyúlni a feladathoz. Végre kibökte, hogy az a baja, hogy a nyáron mindent elfelejtett, amit tanult és így képtelen követni az órákat az iskolában. Juli megkönnyebbült. Nem volt tehát más, komolyabb gond, csupán ennyi. Viszont ez meglehetősen nagy probléma volt a fiának. Aztán rengeteg idő és energia befektetéssel felhozták a tudását oda, hogy el tudta végezni az évet, nem is olyan rossz jegyekkel. Most viszont Juli már előre tart tőle, hogy majd ősszel újra megtörténik a dolog.
Örültem, hogy megosztotta velem a gondját, mert elmondhattam neki, hogy erre van megoldás. Ezt a szituációt ugyanis el lehet kerülni a nyári gyakorlással, ami fenntartja a tudást. A Tantaki nyári gyakorlóit ajánlottam neki, ami segít abban, hogy a gyereket ne érje szégyen a tanévkezdéskor, és ne kelljen megküzdenie ilyen lelki megpróbáltatással.