Az olvasás nettó hasznos időtöltés. Történeteken keresztül tapasztalunk meg olyan élethelyzeteket, amelyeknek nem vagyunk közvetlen részesei, megoldási mintáink készlete bővül, alapműveltségünk nő, meg különben is, olyan menő azt mondani: én olvasok.
A gyerekünknek az olvasás különösen hasznos. Nő a szókincse és kifejezési készsége, ami feleletnél, később szó és írásbeli vizsgánál éppúgy fontos, mint amikor meg kell fogalmaznia, védenie az álláspontját. Az alapműveltség pedig egy instant hozzáférhető tudásbázis, s ami talán még fontosabb: az új információk hamar találnak fogódzkodót az agyában. Gyorsabban és mélyebben rögzülnek, sokkal átfogóbb asszociációkat hoznak létre. Röviden, a gyerek tényleg érteni fogja, amit tanul. Erre pedig folyamatosan építhet.
Hogy lehet megszeretni az olvasást? Semmi esetre sem kötelező feladatként, erőltetéssel vagy büntetéssel. És az egyszerűsége bár csábítóan hangzik, de jutalommal sem. A két legfontosabb forrás a csoporthoz tartozás vágya és az utánzás. De csak egyszerűen. 🙂
Az egyik legmeghatározóbb a kortárs csoportok, s rajtuk keresztül divatkönyvek hatása. Nem is oly' régen Harry Potter sorozat mutatta meg az egész világnak, hogy a gyerekek és a fiatalok igenis falják a könyveket, mostanában pedig már a harmadik mozifilm jött ki az Egy ropi naplójából. Nem véletlenül. Mit tehetünk felnőttként? Örüljünk, ha magától olvas a gyerek. Nem kell még megdicsérni se. Attól pedig kifejezetten óvakodjunk, hogy megjegyzést fűzzünk ahhoz, amit olvas. Az is jó, ha struccpolitikát folytatva nem nézünk bele, mibe is feledkezett annyira.
A másik legmeghatározóbb a szülői példa. Szeressünk meg mi is olvasni. Keressünk valamit, ami érdekel, s vonuljunk félre, ha csak fél órára is. Olvasó gyerek olvasó családban "keletkezik" - ha mi magunk nem olvasunk, fogjunk hozzá a gyerek minél kisebb korában.
De olvasni soha nem késő!
Kisgyerekkorban jó program, és az olvasástanulást tekintve is hasznos a közös meseolvasás. A példa adott, a történet a könyvből bújik elő, s a fantáziában ölt alakot mindabból, ami eleve benne van. Ennél személyesebb egyetlen más médiaforma se lesz még a későbbiekben sem.
Persze bele lehet futni néha igencsak fura helyzetekbe. Gyermekem egyszerűen rajongott Csukás István Pom Pom-jáért. Különösen Mindent ragasztó Rezsőért. Egyre többször kérte, majd egy idő után Rezső egyé vált az esti meseolvasással. Kitartó voltam, hisz ez az idő nem rólam szólt. Csodálattal töltött el a lelkesedése, s most is csodálattal tölt el, amikor sokadszori felszólításra se megy fürdeni... Mert még elolvassa a fejezet végéig. 🙂
Nagy Erika
oktatási szakértő