– avagy bátorítsunk vagy fegyelmezzünk, amikor romlik a teljesítmény?
Nagyon érdekes egy pillanatra beletenni magunkat a gyerek helyzetébe, és feszültségekkel teli iskolás éveinek hangulatába. Érdemes ezt néha megtenni, hogy jobban megértsük őt.
Röviden az iskolai stressz forrásairól
– A legtöbb felnőttnek megvan a napi munkaritmusa, tudjuk mit várnak el tőlünk, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ezt rutinból képesek vagyunk nyújtani. Az iskolában annyiféle dologban szerepeltetnek, feleltetnek minket egyfolytában a teljes osztály előtt, hogy az bizony nem fenékig tejfel! Emlékeztek a sok izgalomra, hogy ti fogtok-e felelni? Potenciálisan átlag napi 4X is keresztül mennek ezen a gyerekek, különböző tanórákon.
– Felnőttként a legtöbben nem vagyunk 30, velünk egykorúval összezárva minden nap. Ha már van 5 munkatársunk, legtöbbször vannak egyet nem értések, feszültségek is. Minél nagyobb a létszám, annál nagyobb az esély az összezördülésre.
– A felnőttek alapból úgy tekintenek a tanulókra, mint akik még nem elég érettek, és elvárják, hogy ezt a hozzáállást a gyerek végig természetesnek tartsa, tolerálja és egyet értsen vele. Képzeljük el, vagy emlékezzünk vissza, milyen érzés a gyerek cipőjében lenni.
Kemény legyek vele vagy megértő inkább?
A legfontosabb, hogy amennyire csak lehet, tisztában legyünk a helyzetével. Először beszélgessünk, kérdezzünk. Előfordulhat, hogy pont amikor a leginkább szükség van arra, hogy a gyerek koncentrálni tudjon, valamilyen váratlan, plusz stressz üti ki a nyugalmát. Ettől ő hirtelen lefagy, amikor a leginkább szüksége lenne a koncentrációra.
Pillanatnyi stressz
Emlékszem, 14 évesen, a ballagáson én mondtam verset az 5 ballagó osztály, mindegyikünk családja és a tanárok jelenlétében. Egyedül álltam a hatalmas színpadon, végtelennek tűnő embertömeg az iskola udvarán. Pont szembe velem, alattam a saját osztályom, 3 diák előttem, az első sorban. A két legjobb barátnőm állt Ádám jobb és bal oldalán. A csajokon csini kalap. Miközben a verset mondtam, drága Kriszti barátnőm lekapta a kalapját, és Ádám fejébe nyomta. Egy apró probléma volt ezzel: nagy volt a kalap és beleakadt Ádi szemüvegkeretébe, így aztán se le, se fel. Vicces-vicces, de itt nem túl gyakorlott előadóként olyan szintű randomitással kellett szembesülnöm pont az orrom előtt, hogy pár század másodpercre lehúzták nálam a redőnyt. Szerencsére beugrott a folytatás, mert álmomban is tudtam a verset, de észrevehető volt a pillanatnyi zavar.
Hogyan készítsük fel a pillanatnyi stresszhatásokra?
- Bizonyosodjunk meg arról, hogy az anyagban ne maradjon szó, amit nem ért a gyerek. Gyakoroltassuk is be vele az új szavakat, hogy ne csak értse ha mondják neki, hanem használni is tudja őket. Pl. a „feudalizmus” szó után a töriben lehet, hogy a teljes anyag kiesik a fejéből. Mert nem értette meg pontosan ezt a szót a címben és nem gyakorolta be. Ha ezt jól csináljuk, sokkal több mindenre fog emlékezni, készség szinten.
- Tudjuk meg milyen zavaró tényezők vannak a környezetében, és akár játszassuk el vele a különböző stílusokat, hangszíneket amikkel találkozik. Ez csökkenti benne a feszültséget.
- Egy ilyen sokváltozós helyzetre, mint a fenti példa, inkább gyakoroltassuk túl, mint alul. Játsszuk el azt is, hogy milyen kérdések és válaszok lehetségesek, amíg nagyon kényelmes lesz vele.
- Ha a gyerek nagyon jó képességű pl. matekból és biztos benne, hogy kényelmesen, nagyon jól tudja már, akkor kerüljük, hogy ez után a pont után még kényszerítsük a gyakorlást. Ezt tapasztalatból mondom, mert itt beindulhat a robotizmus, és mire az iskolai dolgozatra kerül sor, már annyira unhatja a témát, hogy figyelmetlenségből ront.
Hosszabb távú nehézségek, stresszes időszakok a gyerek életében
Volt egy kislány, aki Robi bácsi táncóráira járt az iskolában. Olyan félénknek és zaklatottnak látszott, és sokkal lassabban fogta fel a mozdulatokat, mint a többiek. Robi bácsi valahogy koravénnek érezte a gyereket, aki soha nem mosolygott, de nagyon kitartó volt. Furdalta a kíváncsiság és egy nap meglátogatta a családot, ahol kiderült, hogy apuka épp börtönben van, de mindenkinek jobb is így…
Robi bácsi sokat beszélgetett a gyerekkel, és rájött, hogy Andikának folyton azon van a figyelme, hogy ő biztos ügyetlen, ki fogják nevetni, rá fognak szólni. Nem tudott úgy lazítani, mint a többi gyerek, de akart táncolni. Ezért a tanár külön felvett neki rövid videókat a táncmozdulatokról, és Andika otthon, egyedül is tudott gyakorolni. Hamarosan levetkőzte ezt a rettegést, és kiderült, hogy van egy gyönyörű, természetes mozgása, ami a sok gyakorlás hatására előjön. Hamarosan Andika táncolt legelöl, és meggyötört anyukája könnyezve gyönyörködött benne a nézőtérről. Amikor Robi bácsi egy másik, közeli iskolába ment, egyedül Andikát vitte át az új táncos csapatba, mert olyan profi volt a hozzáállása és annyira akart! Ez a tanár megmentette a kislányt és elindított egy csodás karriert! De pontosan hogy csinálta? Ebből mi másolható?
Legyünk megértők, de ne elnézők!
- Legyünk érdeklődők és értsük meg a gyerek nehézségeit, DE ne fogadjuk el a kudarc indokaként! Az életben gyakran vannak nehézségek, minden korban. Legyen ez egy tudatos gyakorlás arra, hogy mindenből és bármiből felálljon, és sikerre vigye!
- Nem baj, ha átmenetileg gyengébben megy valami, mint másoknak, akkor bontsuk le kisebb, felfogható lépcsőfokokra az oktatást, ahogy Robi bácsi tette! És figyeljünk nagyon azokra a fránya szavakra, ahogy már fent is említettem!
- Ha lehet, fizikai dolgokkal is foglalkoztassuk, hogy kifelé hozzuk a figyelmét: tárgyakra, nagyobb terekre. Mindegy, hogy mi az a fizikai dolog, csak legyen valami, bármi! A főzéstől a karatéig, a tánctól a gerelyhajításig bármi lehet, amit csak ki tudtok gondolni.
- És a legfontosabb: ha van egy tanár, vagy diák, vagy felnőtt a környezetében, akivel folyamatos nehézségei vannak, próbáljunk neki segíteni megoldani a kapcsolatot. Iktassuk ki ezt a stressz forrást. Ne csak helyette próbáljuk megoldani, hanem NEKI is segítsünk. Akár játsszuk el, hogy leírása szerint miket mond a személy, stb. és gyakoroljuk be hogy mire hogyan reagáljon. Ez nagyszerű megoldás, mert Ő érzi majd úgy, hogy már nem annyira védtelen, és pontosan EZ a célunk!
Ha stabil a gyerek, akkor automatikusan jobban is koncentrál, és sikeresebb abban, amire ráhelyezi a figyelmét.
Az oktatást pedig a Tantakival szórakozássá varázsoljuk a gyermeked számára, olyan tanulási élményt nyújtva, amely meghatározza majd nemcsak a jegyeit, hanem az egész hozzáállását is. Neked pedig megnyugvást és elégedettséget kínálok az oktatóprogramok által, mint sok más szülőnek is, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint Te. A sorozat elolvasásával segítesz nekem, hogy segíthessek nektek! Tudom, hogy ütős csapat leszünk!
Játékos tanulással könnyebb a megértés!
Ezen az oldalon kipróbálhatjátok a gyerkőccel, hogy hogyan is működik a játékos tanulás:
Nagy Erika,
a játékos tanulás szakértője