A jövő megalapozása általános iskolában
Az általános iskola döntő jelentőségű a gyermek életében: az óvoda után egy teljesítményközpontú helyzetbe kerül, ahol különböző tantárgyi és általános műveltségi ismereteket sajátít el. Ez azonban csak ideális esetben történik meg, és nem feltétlenül derülnek ki a problémák még az általános iskolai évek végén sem. Később, ahogy a továbbtanulásra vagy a munkahelyválasztásra kerül sor, már a felszínre törhetnek az esetleges hiányosságok.
Három éve tanítok egy budapesti egyetemen meghívott előadóként, és sajnos sok olyan probléma merül fel, aminek az alapja az általános iskolai tanításban és tanulásban gyökerezik. Hadd osszam meg Önnel is tapasztalataimat! Nem egyetemi szintű ismeretek hiányosságaira akarom rávezetni a kedves olvasót, hanem alapvető jellegzetességekre.
Az egyik legáltalánosabb gond a kérdezés hiánya. Nem kérdez a diák, de vajon miért? A háttérben húzódó okok az érzelmekre és tapasztalatokra koncentrálódnak.
- fél megszólalni a többiek előtt, hiszen nem ez volt a szokás az eddigi tanulói évek során
- fél feltenni a kérdést, mert a múltban leteremtették ezért
- nincs kedve kérdezni, majd ő utána néz, ahol tud – bár ez nem biztos, hogy a legmegbízhatóbb tudásforrás
- nincs kedve kérdezni, mert majd úgyis megtudja valahogy – nem erőlködik, majd mástól és máskor kér segítséget
Több ok is felsorolható, a mögöttes probléma viszont ugyanaz: a kérdezés hiánya! Ez pedig az alapoknál dől el: vagyis, hogy az általános iskolai évek alatt mihez szoktatják hozzá. A megoldás könnyű, hiszen csak kommunikálni kell a gyermekkel: igenis kérdezzen, ha gondja van vagy nem ért valamit! Tudom, hogy az oktatási keretek sok esetben nem teszik lehetővé, hogy a diákok egyéni tudásigényeivel foglalkozzunk, azonban egy kis figyelem mindenkinek jár, és ebbe a szülő is be tud segíteni! Ha az egyetemen egy kurzus keretében, vagy a munkahelyen már egy kiforrott, esetlegesen negatív tapasztalatokkal terhes felnőttet kell vezetni a kérdezés technikájára, az sokkal nehezebb, mint már az alapoknál figyelni a jövőre! Hiszen nem csak ebben a két szituációban kell kérdezni, az élet bármely területén, a társas kapcsolatok kialakításánál és fenntartásánál sem árt, ha merünk kérdezni…
… és merünk válaszolni! – vagyis a másik legnagyobb probléma a válasz elmaradása. Kurzusaimon sok kérdést teszek fel, ami a megértést és az egyéni tapasztalatok átadását is támogatja, ezáltal az elmélet gyakorlati szintű elmélyítésére tesz szert. Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy válaszoljanak a hallgatók a kérdésre. Ilyenkor már szinte automatikusan teszem hozzá: igen, nem vagy talán? Valamilyen reakciót kell kicsikarni a hallgatóságtól ahhoz, hogy az együtt töltött pillanatok és a közös munka elérje célját! Eltűnődöm, hogy vajon miért nem válaszolnak a kérdésre: nem kérdeztek tőlük tanórákon, költői kérdéseket tettek fel vagy sokszor az adott válasz megkérdőjelezése vezetett oda, hogy a visszajelzés elmarad? A múlt hibáinak és hiányosságainak továbbgörgetéséről van tehát szó. Olyan, mint egy lavina: ha nem áll biztos alapon, csúszásveszély és katasztrófa a következmény!
További kétségbeejtő gondok az olvasási problémák, fogalmazási gondok, helyesírási tévedések és a beszéd, vagyis a verbális kifejezés is! Az egyetem egy továbbtanulási lehetőség, amelynek a nevében is benne van, hogy már a tudás további mélyítéséről van szó, nem az alapvető hiányosságok és problémák megváltoztatásáról és kijavításáról! Mindezeket az általános iskolai évek alatt kell elsajátítani, hiszen ezek tudásával képes majd a gyermek megállni a helyét a nagybetűs élet színpadán. Ehhez a folyamathoz pedig három félre van szükség: a pedagógusra, a szülőre és mindenekfelett a gyermekre! A kulcs pedig a kommunikáció, ezt sose felejtsük el!
A kötelező iskolai évek gyorsan elrepülnek, így ahelyett, hogy a kisebb problémák felett elsiklunk (amik később nagyobb gubancot okoznak), inkább legyünk előrelátóak és gondoljunk a jövőre! A jövő megalapozása pedig főként az 1. osztállyal indul. Nem badarság ez, hiszen egészen kicsi kortól kezdve a gyermek környezete kifejezetten szereti feltenni a kérdést: mi leszel, ha nagy leszel? És erre még érkezik a válasz: katona, tűzoltó, orvos, pék, balerina vagy kutató stb. Minden foglalkozásban és jövőbeni tervben benne rejlik a kérdezés és a válaszolás mikéntje – ha csak az alapokat vesszük.
Nem nagy dolgokról van szó, csak figyelemről, törődésről és motiválásról, amelyek – habár esetlegesen nehéz perceket okoznak – megkönnyítik a mindennapokat és vezetnek az élet ösvényein.
Természetesen a tudás alappilléreinek elsajátítása nem csak egy módon történhet: számtalan mód áll rendelkezésre, hogy könnyebb és biztosabb alapokkal rendelkezzen a gyermek. A játék erre kifejezetten alkalmas! Szeretünk játszani, legyen szó kártyázásról, társasjátékról vagy találós kérdésekről, mind szórakoztatóvá varázsolják a társas (és egyéni!) perceket. Miért ne lehetne akkor a tanulás is játék? Interaktív feladatokkal a stresszt és a kudarcot boldog és sikeres percekre fordíthatjuk át, ami nem csak a gyermekeknél, de kamaszoknál, egyetemistáknál és „nagyra nőtt” felnőtteknél is hatásos módszer! Ezért nem hiába sikeresek a játékos oktatóprogramok, a vetélkedők, az interaktív egyetemi szemináriumok, vagy a keresztrejtvények, és még sorolhatnám.
A Tantaki legfőbb célja, hogy már a kezdeteknél segítséget nyújtson a gyermekeknek, legyen szó elméletről, játékos gyakorlófeladatok százairól, vagy tudásbővítő tantárgyi hónapokról! Az ajtót megmutatjuk, azonban Önnek kell belépnie rajta! Nézzen körül és biztosan talál értékes, hasznos és egyben játékos megoldásokat, hogy gyermeke biztos alapokra fektesse le jövőjét!
Kattintson ide, és válogasson oktatóanyagaink között!
Lovászi Anett
Doktoranda, ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar
Kommunikáció oktató, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Marketing-kommunikációs vezető, Tantaki Kft.