Kommunikációs problémák az iskolában
2. rész: A konfliktusok természete
Miután egy általános képet adtunk az iskolai kommunikáció alapvető jellegzetességeiről, folytatásos bejegyzésünk második részében a konfliktusok alapvető természetéről szólunk, illetve olyan típusokat említünk, amelyek az iskolai kommunikációban vagy a szülő és gyermek közötti kommunikációban is (sajnos) előfordulhatnak. A konfliktus nem csak hogy problémákból áll, hanem önmagában probléma. Kialakulásának megelőzéséhez vagy a már fennálló konfliktus megoldásához pedig az első lépés az, ha felismerjük!
Konfliktusnak nevezzük az egyet nem értést, vagy valamilyen feszültséget, illetve bármely olyan nehézséget, amely két vagy több ember között áll fenn. A konfliktusban érintett felek úgy érzik, hogy a másik fél frusztrálja őket, veszélyezteti érdekeiket és céljaikat. Összeegyeztethetetlen különbségeket jelent, ami gyakran erős érzelmi indulatokkal kísérve ellentéthez vezethet.
Milyen okai lehetnek? Például, a túl sok vagy téves információ, a rossz kommunikáció, az erős érzelmek, a negatív viselkedés, az időhiány vagy a sztereotípiák is mind a konfliktusok mozgatórugói. Ha felismerjük a problémát, kezelni is tudjuk!
A konfliktus önmagában negatívabb csengésű. Nem véletlenül, hiszen számos negatív következményei lehetnek – jelen esetben az iskolai kommunikációban. A pedagógus, a szülő vagy a gyermek részéről fellépő zavar, stressz, feszültség, érdektelenné válás vagy az érzelmek felerősödése kihat a kapcsolatokra és ezáltal a gyermek tanulási folyamatára. Teljesítményromlással és a tanulási motiváció elvesztésével járhat a tanulók közötti versengés, az iskola nagyléptékű tananyag elsajátítására való törekvése, a folytonos számonkérési nyomás, vagy netán a gyermekre szánt idő hiánya.
Különböző konfliktuskezelési módszereket vethetünk be, ha az ellentét már fennáll. Versenghetünk, alkalmazkodhatunk, vagy esetleg el is kerülhetjük. Bár a menekülés kényelmes és biztonságos, a konfliktus nem oldódik meg. A kompromisszum mindkét fél számára elfogadható megoldást jelent, de hosszadalmas és mindkét félnek engednie kell. Azonban az együttműködés teljes megegyezést jelent, mindkét fél nyerő pozícióba lép, de hosszadalmas, és sokszor kreativitást igényel.
Minden esetben döntő tényező lehet, hogy például milyen gyorsan kell döntést hozni, szükség van-e további információra, esetleg mi a célravezető az adott probléma esetén.
A konfliktuskezelésnek azonban vannak hibás formái is:
- Nem cselekszünk, amikor kellene, vagyis nem akarunk vagy nem merünk a kellemetlenséggel szembesülni
- Cselekszünk, amikor nem kellene: ott látunk megoldást, ahol nincs!
- Nem a megfelelő szinten cselekszünk, tehát nem értjük meg a másik ember mozgatórugóit, érdekeit, és elbeszélünk egymás mellett.
A legjobb, ha az együttműködést választjuk. Fontos azonban, hogy ezt kezdeményezni kell, nem fog magától kialakulni! Emellett ne feledjük, hogy elengedhetetlen feltétele a felek közötti bizalom! Az együttműködés céljának közös meghatározása jelöli ki a megoldás felé vezető közös utat. A kulcsszó tehát a kölcsönösség, legyen szó bármilyen konfliktusról, kiváltképp, ha az a gyermekek fejlődését és nevelését célozza. Ehhez empátia szükséges, melynek elősegítő legfontosabb tényezője például a szeretetteljes, érzelmi támaszt nyújtó légkör, vagy a gyermek cselekedetét követő érvelés, magyarázat, például abból a célból, hogy a gyermek megértse és elsajátítsa az adott alapvető ismereteket bizonyos tantárgyakból.
A versengésben, alkalmazkodásban vagy a menekülésben nem tudunk segíteni, de az együttműködésben igen, ha a tanulásról van szó! Oktatóanyagaink hátterében nem csupán a gyermek adott tantárgyból való fejlesztésének célja áll, hanem elősegíti, hogy a gyermek és a szülő akár együtt is élvezhesse -méghozzá játékosan- a tanulással töltött perceket. A következő linkre kattintva már csak azt kell eldöntenie, hogy melyik tantárgy legyen a kiszemelt oktatóanyag! Jó gyakorlást és szórakozást kívánunk!