Mi a megoldás a tanévkezdés után
jelentkező iskolai kudarcokra, rossz jegyekre?
Miért olyan gyakori, hogy a diákok már a tanévkezdés után nem sokkal, rossz jegyekkel kullognak haza az iskolából? És mit tehet Ön annak érdekében, hogy gyermeke ne adja meg magát a folyamatos kudarcoknak?
Rengeteg tanuló küszködik a fenti problémával, ami a szülők mindennapjait is megkeseríti. A tanévkezdés bizony nehéz dolog, hiszen két és fél hónap önfeledt szórakozás és lustálkodás után vissza kell zökkenni a koránkelés, a tanórák és a rövid szünetek, majd a házi feladat körforgásába. Nem is csoda, ha a gyerekek ezt eleinte olyan akadálynak fogják fel, amit nem tudnak átugrani.
Bizonyára Ön is hallotta már gyermekétől a következő mondatokat:
„Utálom az iskolát!”
„Nem akarok házit írni.”
„Rosszul érzem magam, hadd maradjak inkább itthon!”
Aztán jönnek a rossz jegyek, amire ha nem reagálunk elég gyorsan, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a gyermek már bukásra áll. Ekkor persze a legtöbb szülő a tanárhoz fordul segítségért, aki viszont azt mondja, hogy ő leadta az anyagot, és nem tudja, hogy a gyerek miért nem érti azt.
Az is előfordulhat, hogy gyermeke tanul, vagyis meg próbálja oldani a rossz jegyek okozta problémát, azonban soha nem sikerül neki olyan osztályzatot szereznie, amilyet a belefektetett energiáért cserébe elvárna. Ilyenkor könnyen elkönyvelheti magáról, hogy buta, és ezért nem is érdemes tovább erőlködnie.
Most nézzük meg, milyen okai lehetnek annak, hogy gyermeke osztályzatai leromlottak!
-
Meg nem értés
Lehetséges, hogy csupán annyi a probléma, hogy gyermeke nem értett meg olyan alapvető tananyagrészeket, amelyekre a többi témakör épül, ezért azokat sem fogja tudni megtanulni. Ebben az esetben megoldás lehet az, ha magántanárhoz fordul, vagy ha ezt nem engedi a családi kassza, akkor olyan oktatóanyagokat vásárol gyermekének, amelyekkel önállóan vagy akár az Ön segítségével be tudja pótolni a hiányosságait.
-
Lelki problémák is állhatnak a háttérben
Az is előfordulhat, hogy gyermekét olyan hatás érte, amely hátráltatja őt a tanulásban és a koncentrálásban. Ilyen probléma jelentkezhet a családban, a barátok kapcsán, vagy az iskolai élethez fűződően. Fontos, hogy mielőtt tanulásra unszolná gyermekét, először a lelki problémákra találjon megfelelő megoldást.
-
Részképességi zavarok
Sajnos egyre gyakoribbak a diákok esetében a részképességi zavarok, amelyek megszüntetéséhez, kezeléséhez nem elegendő a szülő vagy a tanár odafigyelése, ugyanis a megoldás speciális szaktudást igényel. Ilyenkor mindenképpen magántanárhoz vagy fejlesztőpedagógushoz kell fordulni.
Ha szeretne többet megtudni arról, hogyan fejlesztheti gyermeke hatékonyan és gyorsan a tudását, és hogyan szerezhet jobb jegyeket az iskolában, akkor látogasson el a www.tantaki.hu weboldalra, és böngésszen oktatóanyagaink között!
sajnos az unokám is küzd, és olyan osztályba kerűltt amit nem szeret. sajnos az összes barnabörü.leminősitették
Sajnos a mai oktatás sem arról szól, hogy mindent megértsen a gyerek, hanem csak az anyagleadás a cél a fizetésért. ismerős az a probléma, amikor a gyerek nem érti meg a tananyagot.
Tantaki !
A mai oktatás egy elképesztő dolog a szülő számára is !
1. Gyakorlófüzetek? Nálunk például egyszer a 10. oldalt tanulják egyszer a 20. oldalon lévőt, majd visszamennek az elejére.
2. Ugyanez van az olvasásnál is. Ha a házikó jelet a gyerek nem teszi ki vagy elfelejti megjegyezni, hogy merre van a könyvben akkor csomó idő eltelik mire megtaláljuk, mert ott sem a könyv adta sorrendben haladnak.
Könyörgöm, akkor miért van tankönyv ?
Ilyen tanítási technikával mindennap ki lehetne adni egy fénymásolt lapot !!!!
Azt egyszerűbb lenne összefűzni otthon !!!
Miért nem lehet sorrendben haladni ?
A tavalyi elsős gyakorló füzetekben is nagyon sok feladat megoldatlan maradt, de a tanév alatt nem lehetett kitölteni. Ennek egy előnye maradt, hogy a nyáron gyakorlásnak jól jött.
A napközi meg egy rémálom !
Ha a gyerek hibásan írja meg a házit, akkor zölddel belejavítanak láttamozzák és kész !!!
A mi időnkben azt az iskolában még át kellett írni. Addig nem volt játék !!!
A gyereknél ezzel a mostani módszerrel azt lehet elérni, hogy nem kell igényes munkát kiadni a kezemből, mert valaki úgyis kijavítja, ha rossz !
Kösz, hogy elolvasták.
Kedves Horváth Imréné!
A szülők panaszaiból következtetve, sajnos a legtöbb iskolában ez a tendencia van jelen, mint amit Ön is leírt. Valóban rendkívül szomorú a helyzet, de ahhoz, hogy ez változzon, alapvető szemléletváltásra lenne szükség.
Túl vannak terhelve a gyerekek, mindegy, hogy felsős, vagy alsós.
Kedves Bazin Flóriánné!
Véleményünk szerint mind a gyerekek, mind a tanárok túl vannak terhelve. A gyerekeknek sokkal nagyobb tananyagot kell megtanulniuk, a tanároknak pedig nagyobb mennyiséget kell leadniuk. Ezért van az, hogy rohannak az anyaggal, és össze-vissza veszik a témaköröket. Lehetséges, hogy már maguk sem tudják, hogyan hozzák be a lemaradásukat, vagy hogy melyik témaköröket adják le, ha már úgy érzik, hogy úgysem végeznek a tananyaggal. Sajnos itt az oktatási rendszerben van az alapvető hiba.
Lehet, hogy van túlterhelés, de én mindkét iskolás gyerekemen inkább azt látom, hogy sok az üresjárat az iskolában. Mondjuk, ha az üresjáratokat a szervezett gyakorlásra fordítanák, az sokat segíthetne a tudás elmélyítésében! (Persze ami az egyik gyereknek túl lassú haladás, a másiknak még lehet megfelelő vagy túl gyors, de ez egy másik témakör.) Üresjárat, tananyag-kihagyás ellen a tanárok az órákra való felkészüléssel sokat tehetnének. Nem tudom, hogy mi az oka a készületlenségnek, sokat hallunk a pedagógusok nem-pedagógiai túlterheléséről. Észrevételem szerint nem általános: A mi iskolánkban egyes tantárgyak órái összeszedettek, mások kevésbé. Ami engem leginkább zavar (és a túlterheléssel összefügghet): Szerintem az alsó tagozatban mindenek előtt az alapkészségeket (olvasás, írás, számolás, stb.) kellene minél inkább elmélyíteni. Ezek birtokában aztán később szinte korlátlanul lehetne a tempót fokozni. Ehelyett a gyerekek jelentős része ötödikben alig tud olvasni – és hozzájuk fékeződik a tanítás lendülete! (Viszont például tanították neki, hogy az erdőben milyen növényi zónák vannak, amire magától is rájön, legfeljebb a dolgozatban nem tudja felsorolni. Ilyesmit teljesen felesleges leckeként kikérdezni, egyszerűen ez lehetne az olvasás-órai olvasmány témája.) Aki sokat markol, keveset fog! Azt vettem észre, hogy amiért egy hat éves megküzd, egy hét éves már mosolyogva teljesíti. Kár siettetni az állítólag hatalmas tudásanyag leadását! Alsóban mindent, ami nem a későbbi tanulási készséget alapozza meg, feleslegesnek gondolok. Persze nem a környezetismeret ellen vagyok, inkább azt gondolom, hogy azt is úgy kellene tanítani, hogy eközben is szempont legyen az alapkészségek fejlesztése.
A tankönyvekben témák szerint jelennek meg az olvasmányok.Pl. ősz,tavasz egy fejezetben.
Ha oldalak szerint haladnának, akkor lehet, hogy
januárban olvasnhanák az őszről szólót. Ha szeretnénk,hogy meg is figyelje a természetet,
kapcsolja a látottakat az olvasmányhoz,akkor így jó.Ez nem tanítási technika, hanem céltudatos tanítás.A beragasztott (bevarrt) könyvjelző hasznos lehet.Nem hiszem,hogy ettlől nem boldogul egy gyermek. Az igényesség pedig mindkét fél részéről elvárható valóban.(tanár, szülő)
Egy nagyobb létszámú csoportban 1 óra alatt,(közben a gyerekek foglalkozásokra mennek)lehet minden tanulót többször visszaküldeni,hogy javítson, majd leellenőrizni.majd a szóbeli leckéket kikérdezni?
Sokszor olyan könnyen megbeszélhetné a problémát,annyi idő kellene,mint a panaszkodó sorok beírása.
Kedves Zsuzsa csak annyit kérdeznék, hogy régebben hogyan tudták ezt megoldani !
Régen a gyerekeknek már otthon nem kellett tanulniuk, esetleg ha olyan hosszú vers volt feladva, amit képtelenség volt a napköziben elsajátítani. Valahol nagyon nagy problémák vannak és lesznek is még.
Kedves Erika!
Nagyra értékelem anyagaik hatékonyságát és magát az ötletet is. 1-2 éve saját gyermekemnek, nemrég unokatestvéreinek volt szüksége az Önök által készített anyagokra és nagy haszonnal és – nagy dolog – nemegyszer élvezettel használták/-ják. Ajánlom is mindenkinek.
A most felvetett témát is igen fontosnak tartom. Szakmámba is vág: Pedagógiai Szakszolgálatokban, Kórházi Járóbeteg szakrendeléseken sokszor találkozom részképesség zavaros gyerekekkel. A speciális részképesség zavarok mellett nagy számban fordul elő, általános részképességzavarként a figyelemzavar. A gyermekek 5%-a Magyarországon figyelemzavarral küzd, emellett egy részük túlmozgékony is (70 000 gyermekről van szó a kutatások adatai alapján). Számukra jelentős és igen hatékony segítség nyújtható, ha ezen a területen megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberhez kerülnek kivizsgálásra és kezelésre. Nagyon fontos, hogy felkészült gyógypedagógus és fejlesztő-pedagógus lássa és vizsgálja meg alaposan a gyermeket minden részképességét illetően, a szükséges fejlesztésekről így tud megbízhatóan nyilatkozni. A figyelemzavar diagnózisa gyermekpszichiáter dolga és illetékessége, a komplex terápiás tervet és a leghatékonyabb kezelést is ők tudják leginkább biztosítani.
Több – de sajnos nem elég – hely van, ahol kiválóan felkészült szakemberek dolgoznak, Budapesten a Vadaskert Kórház, az I.sz. Gyermekklinika, több Nevelési Tanácsadó / Pedagógiai Szakszolgálat, a vidékiek közül a Szegedi Egyetem Gyermekpszichiátriáját emelném ki. Néhány vidéki Pedagógia Szakszolgálat is jól felkészült a figyelemzavaros gyermekek megsegítésére. Magam a Bethesda Gyermekkórházban, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben foglalkozom ezekkel a gyermekekkel és kamaszokkal, egy kiváló gyógypedagógus kolléganőmmel együtt. A fenti intézetek honlapján, ill. néhány egyéb honlapon is sok hasznos információ található e témában (pl. figyelemkontroll.hu, adhdoki.blogspot.com stb.) Érdemes, sőt fontos időben segítséget kérni, ugyanis komoly – sokszor sajnos életre szóló – másodlagos károsodások járulnak az alap-nehézségek okozta sorozatos kudarcélményekhez, pszichológiai szinten (önértékelés, motiváció), kapcsolati szinten (kortárs-, párkapcsolati, munkahelyi problémák), az életvezetés és a lelki egészség szintjén is. Megfelelő, időben nyújtott segítséggel mindez elkerülhető vagy jelentős mértékben csökkenthető. Tisztelettel: Csiky Miklós