Kutya, cica, aranyhal és társai. A nagy háziállat dilemma.
E sorok írása közben egy macska dorombol az ölemben, a kertben boldogan csahol a kutyánk. Idilli, nem?
Hihetetlen belegondolni, hogy egykori vadállatokat háziasítottunk és családtaggá fogadtuk őket. Látod a kutyád szemén és mosolyán, hogy mennyire imád veled sétálni. Macskád dorombolásából hallod, hogy azért a macskatermészete ellenére kötődik hozzád.
Nézzük, hogy miért érdemes gyermekednek háziállatot adni.
Mit tanít egy háziállat?
Most nem azt fogom leírni, hogy milyen érzés kutyád szerető szemeibe nézni 🙂 Hanem azt, hogy mit taníthat egy háziállat.
Felelősséget. A háziállat sokkal kiszolgáltatottabb, mint bármilyen ember. Gondolj bele: a macska gond nélkül vadászik, de még ő is számít arra, hogy kaját kap tőled. Ha gyermekednek kell gondoskodnia a kedvencéről, akkor megtanulja, hogy milyen érzés, ha másokért ő felel.
Szocializációt. Egyrészt a parkban sétáltatott kutyushoz odajönnek más gyermekek is, így megtörik a jég (sok gyermek nehezen barátkozik, nehezen találja a helyét a játszótéren).
Másrészt gyermeked idővel megtanulja, hogy hogyan kommunikáljon a barátjával. Egy kutya például megtanulja a parancsszavakat, de megérti azt is, ha intesz neki, mutatsz valahova. Gyermeked megtanulja olvasni a kutyus testbeszédét.
Empátiát. Az emberek kimondják, amit gondolnak – persze ez nem mindig igaz, de nem kell megfeszítetten empatikusnak lennünk mindig minden élethelyzetben, mert sokat kommunikálunk. Ha valaki azt mondja, hogy kér egy csésze kávét, akkor nem kell beleélned magad a helyzetébe, és kitalálnod, hogy álmos szemei könyörögnek a kávéért.
A kutyus nem szólal meg, de ő is jelzi, ha éhes, sétálni szeretne, pisilnie kell, rossz a kedve stb. Ezt értelemszerűen nem magyarul fogja kimondani, hanem vidáman ugat, járkál, csóválja a farkát, odahozza a labdát. Gyermekednek bele kell képzelnie magát a kutyus helyzetébe, hogy megértse, hogy mit szeretne, így pedig empátiát tanul.
Tudom, hogy a kommunikáció ennél bonyolultabb, de próbáltam (akár a pontosság rovására is) nem túlbonyolítani.
Megtanít érdeklődni. Gyermeked várhatóan utánaolvas majd, hogy hogyan gondoskodhat a háziállatáról, hogyan értheti meg őt jobban. Motiválóbb, ha gyermeked nem egy dolgozatra tanul valamit, hanem azért üti fel a szakirodalmat, hogy kedvencét jobban megérthesse.
Háziállatvétel szülői hajtépés nélkül
- Várd meg, amíg gyermeked hozza fel.
Na nem azért, hogy „hátha megúszod” :), hanem azért, hogy valóban akkor vegyetek háziállatot, amikor szeretné, felkészült rá, tud majd gondoskodni róla.
- Tisztázd vele, hogy ez mekkora felelősség.
Olyan nincs, hogy „meguntuk és kidobjuk”, mert egy érző lényről van szó. Tisztázd gyermekeddel, hogy mi lesz az ő feladata (alomtisztítás, sétáltatás stb.), és hogy ez nem 1-2 hónapig tart, hanem amíg a háziállat él – ez fajtafüggő, ugye.
Legyél az ördög ügyvédje, és mondd el azt is, hogy macskakakit lapátolni az alomból nem olyan mókás, vagy épp kutyakakit összeszedni az utcán zacskóba sem épp a kedvenc délutáni programom.
Te ismered gyermekedet: te tudod, hogy készen áll-e arra, hogy valóban sokáig gondoskodjon a kedvencéről. Te is tudod, hogy ha 2 hónap múlva „megunja”, akkor a feladatok rád hárulnak.
- Beszéljétek át, hogy mit szeretne
Ha odáig és vissza van a teknősöktől, akkor ne kutyust vegyetek, ugye 🙂 Nézzétek meg, hogy mennyi törődésigénye van, milyen oltásokat kell megkapnia és mikor, mennyit és mit eszik stb.
- Menhelyek
Ez az én szívügyem: tele vannak a menhelyek olyan kutyákkal, akik csak egy szerető családra várnak.
Mások vagyunk. Én úgy gondolom, hogy egy fajtatiszta és nem fajtatiszta kutyus szeretete ugyanakkora. Úgy gondolom, hogy nem csak azt a kutyust lehet szeretni, aki kölyökkutyaként jön hozzánk.
Végszóként azt tudom mondani, hogy hajrá! Ha gyermeked készen áll arra, hogy felelősséggel gondoskodjon egy háziállatról, és ti is megengedhetitek magatoknak, akkor mindenképp adj neki egyet. Csodálatos élmény lesz a kedvencnek és gyermekednek is.