Laci remegő lábakkal hagyta el a Lutoni repülőtér épületét, kezében a bőröndjével és indult a tömeggel a kijárat felé. Nagyon megviselte a repülőút. Korábban még sosem repült és ez valamilyen fapados járat volt, ami olcsón és kényelmesen szállította London egyik forgalmas repterére, de a személyzet kizárólag csak külföldi nyelveket beszélt, főleg angolt. Laci szeretett volna segítséget kérni tőlük a repülőút átvészeléséhez, de mikor hívta őket, a nyelvi nehézségek miatt, csak a hányós zacskót mutatták fel.
Nem akart hányni, hiszen nem is volt benne semmi. Az idegességtől már napok óta nem tudott enni. Egyszerűen csak egy kis megértést keresett. Sajnos a szomszédaival sem járt sikerrel, mivel egy angol pár mellett foglalt helyet, akik nagyon kedvesen mosolyogtak ugyan rá, de nem tudtak vele érthetően beszélgetni.

Azzal, hogy megérkeztek, nem lett sokkal jobb, csak már nem hánykolódtak a levegőben és biztos talaj volt a lába alatt. Sajnos folyamatosan a nyelvi nehézségekbe ütközött. Nem tudta értelmezni a feliratokat, a táblákat. Egyszerűen csak hagyta magát a tömeggel sodródni. Még szerencse, hogy már nincsenek határok és nem kérdezik meg az utasokat, hogy hova jött, miért érkezett Londonba stb. Ezt a kérdezősködést megúszta és egy-kettőre kint találta magát az épületből.

Most hogyan tovább, merre menjen? – tűnődött. Valahol olvasta, hogy egy busz beviszi a belvárosba és állítólag valamilyen vonat is jár erre, de neki fogalma sem volt, hogy mit kellene keresnie, és hogy merre induljon. Így tanácstalanul ácsorgott a bejáratnál. Közben átpörgette magában az elmúlt 2 hónap eseményeit.

Foglalkozására nézve burkoló volt, méghozzá az egyik legjobb a szakmában. Egy híres mesterembertől tanulta ki a mesterséget, amit már kiskorában elkezdett. Ugyanis az apja volt az a mester. Az apja nagyon jó ember volt és rengeteget dolgozott, mégsem vitte sokra, mert nagyon sok idős embernek ingyen vagy minimális díjért vállalta el a munkákat. Laci nagyon nagyra becsülte az apját, de elhatározta, hogy nem fogja szegényen végezni, mint ő. 2 éve, hogy meghalt az apja és még a temetésére sem volt elegendő pénze, Laci fizette ki helyette. Ő nem akarta így végezni.

Okulva az apja hibájából mindig elkérte az árát a munkájának. Sajnos a faluban nem igazán tudták megfizetni, így Budapestre költözött. Ott viszont olyan nagy volt a konkurencia, hogy sokszor nem volt elég munkája. Az egyik haverja ajánlotta, hogy menjen Londonba, ott mindig keresnek szakembereket és az itteni viszonylathoz képest nagyon sokat fizetnek nekik. Eleinte ódzkodott tőle, mivel a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem beszélt, de a kevés munka miatt egyre inkább úgy érezte, hogy itt nem tud megfelelő életkörülményt biztosítani ahhoz, hogy végre megnősüljön és gyerekei legyenek. Pedig ezt már nagyon szerette volna, hiszen jövőre már 30 éves lesz.
Egy nap elhatározta, hogy belevág, hiszen nem lehet az bonyolult, és majd kint megtanulja a nyelvet. Csak az elején nehéz, majd belejön. Megvette a repülőjegyet, becsomagolt és nekivágott az útnak.

Most pedig itt van és azt sem tudja, hogy merre induljon. Merengéseiből egy sötétebb bőrű férfi ébresztette fel, aki egy nagy fekete autóból szólt hozzá.
Valamit kérdezett, amit nem értett. Laci hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt:
-London, centrum! El tud vinni?
A férfi mintha értette volna. Betessékelte a kocsiba, a bőröndjét pedig gondosan a csomagtartóba tette és elindultak. Laci boldog volt. Nem is bonyolult ez. Menni fog.
Újra álmodozni kezdett. Elképzelte, hogy milyen híres mesterember lesz itt és milyen sok pénzt fog keresni. Merengéséből a férfi riasztotta fel.

Most tűnt fel neki, hogy a kocsi állt a járda mellett és a férfi egyértelműen kifelé tessékelte. Laci körülnézett, autók, utcák, házak. Ez már biztosan a belváros, megérkezett. A férfi mondta a fuvar árát, Laci ingatta a fejét, hogy nem érti. A férfi ideges lett, tollat és papírt vett elő. Ráírta, hogy 80 font. Laci nagyon meglepődött, hiszen összesen volt nála 600 font, az összes megtakarított pénze. A férfi fenyegetően megemelte a hangját és angolul kiabált vele. Laci megijedt és szó nélkül fizetett, majd gyorsan kiszállt az autóból. A csomagtartóhoz ment, hogy kivegye a bőröndjét, de a kocsi hirtelen meglódult. Laci kiáltott és futni kezdett utána. A vezető rágyorsított és eltűnt a forgalomban. Laci lihegve megállt és szitkozódott. Körülnézett, itt volt London forgalmas belvárosában, a csomagja, szállás és megfelelő nyelvtudás nélkül. Merre induljon, mit tegyen?
Úgy érezte, hogy itt helyben összeomlik. Szemből neki dőlt az épület falának és szó szerint verte a fejét a falba. Hirtelen egy kellemes női hangot hallott a háta mögött, magyarul:
-Rosszul vagy?...

----------------------------------------------------
Laci további kalandjai a folytatásban következnek, melyet itt tudsz elolvasni.

Ne juss Laci sorsára, ne tedd ki magad felesleges megpróbáltatásoknak! Mielőtt külföldre indulsz, tanuld meg az angol nyelvet! Az alábbiak segítségével ezt könnyedén megteheted:

Csordás Norbert: Angol nyelvkönyv

Csordás Norbert: Angol - magyar értelmező kisszótár

Utazz velünk angolul DVD